> LINKEK MALACKODÁSOKRA <
Bolond világban bolond ország...
Akár bele is bukhat a Fidesz és Orbán Viktor
Kinek árt illetve használ a Jobbik betiltásáról való disputa
Valóban kiváltságos helyzetben vannak az egyházak?
Megszűnt a zsekularizáltság? Igaza van gyurcsánynak?
Reakcióim pusztán a tény birtokában,
még tájékozódás előtt...+SZAVAZÓLÁDA!
Nincs már tovább, fejcseréknek kell jönni,
vagy lassú agóniával büntet az idő
Ti jönnétek? Bocs,
de nem tudom komolyan venni
Megbuktatnátok Orbánt? Rendben. És mi jönne másnap?
Söralátét (Malacz-reformok 6.)
Megújítanám az adórendszert. De meg ám, ha beleszakadtok is (minimatolcsy 2.0)
Malacz-reformok 5. (kampányfinanszírozás)
A veszteseknek sosem tetszett, a győztesek sosem változtattak
Egy ötlet a differenciált születésösztönzés oltárára
Hogyan alakítanám én át a nyugdíjrendszert hosszútávon.
Az ellenséges, gyűlölködő újságírás kormányra hatása nulla.
Hiteltelenedés, Carpe diem a neved
Okos, hosszútávra tervező politikus nem a mának él!
> A SZENZOR BLOG POSZTJAI <
2011. júl. 28. 15:04 Írta: malacz69 
Beszólás:
10 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Nagy butaság - mondhatom. Ugyan ki akar megfelelni valakinek, akit utál? Mennyivel nehezebb dolga van annak a tanárnak, akit nem szeretnek tanítványai, akinek a személyiségét nem fogadják el. A diákok még azt is nehezen feltételezik a lojalitás hiányában, hogy jót akar nekik, azért követeli azt, amit... Ha szeretnék őt, meg akarnának felelni neki akkor is, ha egyébként nincs nagy kedvük az adott tantárgyhoz. A szeretet sokszor nagyobb motiváló erő, mint a tudásvágy. Minimum a tanulók lojalitását el kell nyerni ahhoz, hogy hallgassanak ránk, hogy tegyék a dolgukat, vagyis azt, amit kérünk tőlük, amiben megegyezünk velük. Ha a gyermek utálja a tanárt, kínszenvedés az egész. Megy a harc nap mint nap, s végül mindkét fél elveszíti az ádáz csatát: a diák tudása nem fejlődik az elvárható mértékben, kudarc kudarc hátán; a tanár pedig frusztrálódik, a sikertelenség ekéi szántanak mély, gondterhelt barázdákat elkeseredett arcába.
Sajnos, ma sokkal divatosabb a politizáló újságíró, mint a nyitott, elemző, érvekre és ellenérvekre egyaránt fogékony, értelmes vitát indítani tudó és akaró publicista. Pedig, ha megkérdeznénk őket, azt válaszolnák, valójában erre a szerepre vágynak, és nem az "ezt jól megmondtad" olvasói visszacsatolásra. Ám magas olvasottságot beszólás, vitriolos cinizmus nélkül elérni szinte lehetetlen. Az emberek szeretik a haragot dédelgetni s az utálatban, gyűlölködésben közösséget alkotni. Ahhoz pedig kellenek a mankók, egy-egy helyettünk is jól odasózó cikk, publicisztika. Akár saját fejemre is hamut szórhatnék, néha engem sem motivált semmi más, mint a határtalan beszólhatnék. Oké, ennek is megvan a maga funkciója, kiadhatom magamból a haragom, levezethetem vele a feszkót, megelőzhetem a gyomorfekélyt és a magas vérnyomást, de ennél azért többre vágyik az, aki úgy akar alkotni, hogy hatni is tudjon vele. Summa summárum, ha valaki az írásával a hatalmi tényezőkre is hatni akar - legyen az hivatásos vagy szimpla mezei blogger - meg kell tanulnia túllépni saját negatív érzésein, előítéletekkel telített prekoncepcióin. Úgy kell fogalmazni, hogy abból az országjobbító szándék sokkal egyértelműbb legyen, mint a személyes indítékok. Lássa a kritizált, hogy működik az ostorozóban a nyitottság és megérteni vágyás a fenntartások és ellenérvek hangoztatása mellett is. És persze jó, fontos témákat kell jól megírni. Ez alap.
Kategóriák: politika, gondolom Címkék: bloggerek, média, újságírás
Beszólás:
10 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Csak a lojalitás
Sokszor hallom kollégáktól: "engem nem érdekel, szeret-e a gyerek, az a lényeg, hogy megtanulja, amit tanítok neki".Nagy butaság - mondhatom. Ugyan ki akar megfelelni valakinek, akit utál? Mennyivel nehezebb dolga van annak a tanárnak, akit nem szeretnek tanítványai, akinek a személyiségét nem fogadják el. A diákok még azt is nehezen feltételezik a lojalitás hiányában, hogy jót akar nekik, azért követeli azt, amit... Ha szeretnék őt, meg akarnának felelni neki akkor is, ha egyébként nincs nagy kedvük az adott tantárgyhoz. A szeretet sokszor nagyobb motiváló erő, mint a tudásvágy. Minimum a tanulók lojalitását el kell nyerni ahhoz, hogy hallgassanak ránk, hogy tegyék a dolgukat, vagyis azt, amit kérünk tőlük, amiben megegyezünk velük. Ha a gyermek utálja a tanárt, kínszenvedés az egész. Megy a harc nap mint nap, s végül mindkét fél elveszíti az ádáz csatát: a diák tudása nem fejlődik az elvárható mértékben, kudarc kudarc hátán; a tanár pedig frusztrálódik, a sikertelenség ekéi szántanak mély, gondterhelt barázdákat elkeseredett arcába.
Hass, alkoss!
Egy országban akkor működik jól a közéleti, politikai újságírás, ha a kormányra nevelendő gyermekként és nem ellenségként tekint. Eközben figyelmében tartja, nem utáltathatja meg magát, nem mutatkozhat az elvtelen fröcsögő szerepében, mert akkor a véleménye irrelevánssá válik a hatalmat gyakorlók szemében. Ha én lennék a miniszterelnök, bizony jómagam sem olvasnám el azokat a cikkeket, amelyeket olyan újságírók írnak, akikről közismert az irántam táplált gyűlöletük, s cikkeiket is rendre ebben a hangnemben, ebben a felheccelt és hergelő stílusban "vetik papírra". Nem, nem arról van szó, hogy a publicista ízlelő szervvel kényeztesse az országirányító elit - amúgy makulátlannak egyáltalában nem mondható - tomporát, de vegyük tudomásul: aki csak az ellenérvekre fogékony, aki nem gondol bele a motivációba és indokokba, aki nem próbál megérteni és a jószándékot fel sem tételezi, hanem rögtön opponál, hergel s tüzet szít, az a szíve mélyén (párt)politikus, effektíve pedig kőkeményen (párt)politizál.Sajnos, ma sokkal divatosabb a politizáló újságíró, mint a nyitott, elemző, érvekre és ellenérvekre egyaránt fogékony, értelmes vitát indítani tudó és akaró publicista. Pedig, ha megkérdeznénk őket, azt válaszolnák, valójában erre a szerepre vágynak, és nem az "ezt jól megmondtad" olvasói visszacsatolásra. Ám magas olvasottságot beszólás, vitriolos cinizmus nélkül elérni szinte lehetetlen. Az emberek szeretik a haragot dédelgetni s az utálatban, gyűlölködésben közösséget alkotni. Ahhoz pedig kellenek a mankók, egy-egy helyettünk is jól odasózó cikk, publicisztika. Akár saját fejemre is hamut szórhatnék, néha engem sem motivált semmi más, mint a határtalan beszólhatnék. Oké, ennek is megvan a maga funkciója, kiadhatom magamból a haragom, levezethetem vele a feszkót, megelőzhetem a gyomorfekélyt és a magas vérnyomást, de ennél azért többre vágyik az, aki úgy akar alkotni, hogy hatni is tudjon vele. Summa summárum, ha valaki az írásával a hatalmi tényezőkre is hatni akar - legyen az hivatásos vagy szimpla mezei blogger - meg kell tanulnia túllépni saját negatív érzésein, előítéletekkel telített prekoncepcióin. Úgy kell fogalmazni, hogy abból az országjobbító szándék sokkal egyértelműbb legyen, mint a személyes indítékok. Lássa a kritizált, hogy működik az ostorozóban a nyitottság és megérteni vágyás a fenntartások és ellenérvek hangoztatása mellett is. És persze jó, fontos témákat kell jól megírni. Ez alap.
Kategóriák: politika, gondolom Címkék: bloggerek, média, újságírás
2011. jún. 30. 16:00 Írta: malacz69 Beszólás:
89 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Az internet nem olyan amnéziás, mint az emberek. Az internet nem felejt. Pár kattintás, és az ellenlábas máris beemelheti eszköztárába kopott múltunk fényes jelenünknek ellentmondó szavait. Már rég nem igaz a közhelyesen hangoztatott tézis, miszerint a választói emlékezet nem tart 3 hónapnál tovább. Egyre több politikus jön rá, hogy bár lehetséges, az emberek valóban gyorsan felejtenek, de neki éppen az a dolga, hogy folyamatosan felfrissítse az emlékezetüket. Persze szelektíven, ezt mondanom sem kell. Sulykolni kell a médiában az ellenfél régi szövegeit, melyek szöges ellentétben állnak jelenlegi tetteikkel, megnyilatkozásaikkal.
A legszebb, legügyesebb példája a rugalmas elszakadással való szembesítésnek az, amikor az ellenzéki párt azt az indítványt nyújtja be a parlamentben, amelyiket a kormányzó párt még ellenzéki korában próbált érvényre juttatni hasonló módon.
Kínos. Jöhetnek a szánalmas magyarázkodások.
Kategóriák: politika Címkék: amnézia, hitelesség, internet, populizmus
Beszólás:
89 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Mellette Erzsi néni ül,
ki holnap kórházba kerül,
s ha tudná, nem utazna el.
(KFT együttes: A vonat, 1981)
Már az amnézia sem a régi
Természetesen tudom, nehéz ellenállni egy vérbeli politikusnak, ha egy népszerűtlen intézkedést kell leköpnie, de képtelen vagyok felfogni, miért nem gondol arra, hogy adott esetben neki kell majd ugyanazt megtennie pár év múlva a hatalom birtokában. Talán azt felejtik el a pillanatnyi vérgőzös hevület mámorában, hogy már nem a 10-15 évvel ezelőtti időket írjuk, amikor még nehéz volt kibányászni egy-egy politikus néhány éves megnyilvánulását.Az internet nem olyan amnéziás, mint az emberek. Az internet nem felejt. Pár kattintás, és az ellenlábas máris beemelheti eszköztárába kopott múltunk fényes jelenünknek ellentmondó szavait. Már rég nem igaz a közhelyesen hangoztatott tézis, miszerint a választói emlékezet nem tart 3 hónapnál tovább. Egyre több politikus jön rá, hogy bár lehetséges, az emberek valóban gyorsan felejtenek, de neki éppen az a dolga, hogy folyamatosan felfrissítse az emlékezetüket. Persze szelektíven, ezt mondanom sem kell. Sulykolni kell a médiában az ellenfél régi szövegeit, melyek szöges ellentétben állnak jelenlegi tetteikkel, megnyilatkozásaikkal.
A legszebb, legügyesebb példája a rugalmas elszakadással való szembesítésnek az, amikor az ellenzéki párt azt az indítványt nyújtja be a parlamentben, amelyiket a kormányzó párt még ellenzéki korában próbált érvényre juttatni hasonló módon.
Kínos. Jöhetnek a szánalmas magyarázkodások.
Infantilis politika
Hányszor megtapasztalom, hogy egy kamasz csak és kizárólag a pillanatnyi érdekét szem előtt tartva hazudik vagy mást mond, mint amit valójában tenni szeretne. Semmi mást nem lát fontosnak, csak az aktuális célt. Azzal, hogy mi lesz a harmadik, negyedik lépésben, amikor majd kiderül, hogy hazudott, vagy éppen másképp tesz, mint amiről beszélt, nem számol. A gyermekek többsége tehát maximum két lépést lát előre, többet nem.Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: politika Címkék: amnézia, hitelesség, internet, populizmus
2010. nov. 22. 20:44 Írta: malacz69 Beszólás:
16 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell,
Az élet hogyan fogy el.
(Sztevanovity Dusán)
Persze ahhoz, hogy ezeket a más jelentéstartalmakat felfedezze az ember, és abban jót lásson meg, túl kéne lépnie azon a tévhitén, miszerint a boldogság lényegében egyenlő a mindennapi szerzés örömével. Megszerezni egy tárgyat, egy elismerést, egy szexuális élményt, egy felénk áradó szeretetet. Ha pedig még így sem vagyunk elég boldogok, mert úgy véljük, nem elégült ki feneketlen birtoklási vágyunk, akkor tegyük magasabbra a mércét: tűzzünk ki célul még több anyagi javat, még több érzelmi és szexuális élményt, még több sikert, még több kalandot. Íme a mohóság, vagy korszerűbb nevén a túlfogyasztás filozófiája. Szinte minden reklám alfája és omegája ez.
És túlfogyasztani nemcsak vásárlási értelemben lehet, hanem érzelmileg is. Kevés szánnivalóbb személy van, mint az a fiatal házas, aki unalomnak éli meg az otthon rá váró családi idillt (szép és okos feleség, gyönyörű gyermek), csak mert nem bír elszakadni néhány évvel azelőtti pörgős napjaitól, azok adrenalintól túlfűtött, libidóban dúskáló szenvedélyességétől.
Kategóriák: gondolom, lélek Címkék: böjt, lemondás, mohóság
Beszólás:
16 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Hogy értsd, egy pohár víz mit ér,
Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell.
Hogy lásd, egy napod mennyit ér,
Néha látnod kell,
Az élet hogyan fogy el.
(Sztevanovity Dusán)
Sohasem elég
Amikor egy átlagember meghallja a böjt szót, legtöbbször arra gondol, hogy itt valami étkezéssel kapcsolatos megvonásról van szó. Pedig ez nyilván egy leszűkítő értelmezés, ennél sokkal több tartalommal ruházhatjuk fel ezt a nemes fogalmat.
Persze ahhoz, hogy ezeket a más jelentéstartalmakat felfedezze az ember, és abban jót lásson meg, túl kéne lépnie azon a tévhitén, miszerint a boldogság lényegében egyenlő a mindennapi szerzés örömével. Megszerezni egy tárgyat, egy elismerést, egy szexuális élményt, egy felénk áradó szeretetet. Ha pedig még így sem vagyunk elég boldogok, mert úgy véljük, nem elégült ki feneketlen birtoklási vágyunk, akkor tegyük magasabbra a mércét: tűzzünk ki célul még több anyagi javat, még több érzelmi és szexuális élményt, még több sikert, még több kalandot. Íme a mohóság, vagy korszerűbb nevén a túlfogyasztás filozófiája. Szinte minden reklám alfája és omegája ez.
És túlfogyasztani nemcsak vásárlási értelemben lehet, hanem érzelmileg is. Kevés szánnivalóbb személy van, mint az a fiatal házas, aki unalomnak éli meg az otthon rá váró családi idillt (szép és okos feleség, gyönyörű gyermek), csak mert nem bír elszakadni néhány évvel azelőtti pörgős napjaitól, azok adrenalintól túlfűtött, libidóban dúskáló szenvedélyességétől.
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: gondolom, lélek Címkék: böjt, lemondás, mohóság
2010. nov. 3. 22:54 Írta: malacz69 Beszólás:
12 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Kategóriák: lélek Címkék: barát, blog, gyász
Beszólás:
12 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Könnyek közt olvasom utolsó haikuidat...
Kategóriák: lélek Címkék: barát, blog, gyász
2010. júl. 28. 16:00 Írta: malacz69 Beszólás:
159 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Az összefogáshoz nem elég politikai nyilatkozatokat készíteni és az Országgyűléssel legitimáltatni azt, hanem illik megfogalmazni a Nemzeti Együttműködés konkrét céljait is. Persze ezeknek a céloknak nem kell feltétlenül földhözragadtan reálisnak lenni, hanem olyan ideákat is megfogalmazhatnak, amelyek elvileg létezhetnek, és elérésükre folytonosan törekednie kell a mindenkori magyar/nemzeti politikának. A következőkben felkínálók hat sarkalatosnak vélt nemzeti célt, amelyben hitem szerint egyetérthet minden higgadtan gondolkozó, megegyezni akaró magyar, pártállástól és hitvallástól függetlenül.
E mellet javaslatot teszek hat másikra is vitaindítóként, mely vélhetően már valamiféle személyes ideológiai értékrendet is tükröz.
A (félig-meddig játékos) cél az lenne, hogy próbáljunk megegyezni tizenkét közös elvárásban, s így kellő "alázattal" megalkotjuk a "Nemzeti Minimum 12 pontja" nevet viselő közös bölcseletet.
Kategóriák: közélet Címkék: ellenzék, kormány, politika
Beszólás:
159 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Az összefogáshoz nem elég politikai nyilatkozatokat készíteni és az Országgyűléssel legitimáltatni azt, hanem illik megfogalmazni a Nemzeti Együttműködés konkrét céljait is. Persze ezeknek a céloknak nem kell feltétlenül földhözragadtan reálisnak lenni, hanem olyan ideákat is megfogalmazhatnak, amelyek elvileg létezhetnek, és elérésükre folytonosan törekednie kell a mindenkori magyar/nemzeti politikának. A következőkben felkínálók hat sarkalatosnak vélt nemzeti célt, amelyben hitem szerint egyetérthet minden higgadtan gondolkozó, megegyezni akaró magyar, pártállástól és hitvallástól függetlenül.
E mellet javaslatot teszek hat másikra is vitaindítóként, mely vélhetően már valamiféle személyes ideológiai értékrendet is tükröz.
A (félig-meddig játékos) cél az lenne, hogy próbáljunk megegyezni tizenkét közös elvárásban, s így kellő "alázattal" megalkotjuk a "Nemzeti Minimum 12 pontja" nevet viselő közös bölcseletet.
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: közélet Címkék: ellenzék, kormány, politika
2010. jún. 30. 15:30 Írta: malacz69 Beszólás:
33 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Az internetes orgánumok, közlések jogi egyenrangúsítása a nyomtatott sajtóval pont olyan igazságos ám lehetetlen feladat, mint az orvosi paraszolvencia bevonása az adózás hatókörébe.
Egy példán keresztül világítom meg.
Ha mondjuk alapít az ember egy helyi lapot, annak impresszumában fel kell tüntetnie a felelős kiadót, annak elérhetőségét, és még néhány egyebet, ami esetünkben nem fontos. Innentől kezdve azonban bármikor perelhető - ha nem is a szerző, de legalább a felelős kiadó -, vagyis a ténybeli hazugságok, a személyes mocskolódások és rágalmazások számonkérhetőek. A cikkek szerzőinek önfegyelemmel és körültekintően kell írniuk. Akár azt is mondhatnánk, "kínzó" öncenzúrára kényszerülnek a nyomtatott sajtó munkatársai. Az internet azonban más világ. Itt névtelenül indíthat blogot az ember, és adott esetben annak látogatottsága bőven megverheti egy kisebb hatókörű napilap (tipikusan megyei napilap) olvasottságát. Egy-egy noname szerző némely bejegyzésének olvasottsága akár tízezer fölé is kúszhat, pláne ha kap egy címlapot az Indextől. Joggal mondhatják tehát a nevesített bloggerek (Török G., Tóta W., Gréczy Zs., Szanyi T., stb...), vagy a nyomtatott sajtó újságírói, hogy versenyhátrányban vannak azokkal szemben, akik nem adják nevüket posztjaikhoz.
Kategóriák: közélet, kultúra Címkék: internet, szólásszabadság
Beszólás:
33 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Az internetes orgánumok, közlések jogi egyenrangúsítása a nyomtatott sajtóval pont olyan igazságos ám lehetetlen feladat, mint az orvosi paraszolvencia bevonása az adózás hatókörébe.
Írás és felelősség
Miért mondom, hogy igazságos? Nem lesz könnyű megértetni... Pláne, hogy jómagam is alaposan érintett vagyok az ügyben, így hát önmagam is győzködöm kell.Egy példán keresztül világítom meg.
Ha mondjuk alapít az ember egy helyi lapot, annak impresszumában fel kell tüntetnie a felelős kiadót, annak elérhetőségét, és még néhány egyebet, ami esetünkben nem fontos. Innentől kezdve azonban bármikor perelhető - ha nem is a szerző, de legalább a felelős kiadó -, vagyis a ténybeli hazugságok, a személyes mocskolódások és rágalmazások számonkérhetőek. A cikkek szerzőinek önfegyelemmel és körültekintően kell írniuk. Akár azt is mondhatnánk, "kínzó" öncenzúrára kényszerülnek a nyomtatott sajtó munkatársai. Az internet azonban más világ. Itt névtelenül indíthat blogot az ember, és adott esetben annak látogatottsága bőven megverheti egy kisebb hatókörű napilap (tipikusan megyei napilap) olvasottságát. Egy-egy noname szerző némely bejegyzésének olvasottsága akár tízezer fölé is kúszhat, pláne ha kap egy címlapot az Indextől. Joggal mondhatják tehát a nevesített bloggerek (Török G., Tóta W., Gréczy Zs., Szanyi T., stb...), vagy a nyomtatott sajtó újságírói, hogy versenyhátrányban vannak azokkal szemben, akik nem adják nevüket posztjaikhoz.
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: közélet, kultúra Címkék: internet, szólásszabadság
2010. márc. 28. 16:28 Írta: malacz69 Beszólás:
45 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását a túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. (A Wikipédia meghatározása) Az talán egyértelmű, hogy a szocializmust nem sírom vissza, de nekem bizony a kapitalizmus sem a barátom. Ami ebből az egész új rendszerből igazán fontos nekem, az a szabadság és a demokrácia.
A kultúrák, eszmék, árutermékek szabad áramlása.
A továbbiakkal már van gondom bőven...
Kategóriák: politika, gondolom Címkék: kapitalizmus, multi, szolidaritás
Beszólás:
45 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
A kapitalizmus vagy piacgazdaság olyan gazdasági rendszer, amelyben a termelési tényezők többségében magántulajdonban vannak, miket haszon elérésének céljából működtetnek, és ahol a termelt javak és szolgáltatások elosztását a túlnyomórészt a szabad piac határozza meg. (A Wikipédia meghatározása) Az talán egyértelmű, hogy a szocializmust nem sírom vissza, de nekem bizony a kapitalizmus sem a barátom. Ami ebből az egész új rendszerből igazán fontos nekem, az a szabadság és a demokrácia.
A kultúrák, eszmék, árutermékek szabad áramlása.
A továbbiakkal már van gondom bőven...
Worldkiller-fóbia
Az egyik legfőbb bajom, hogy a kapitalizmus tökéletes találmány arra, hogy kinyírja a Földet. Miért? Ennek szemléltetésére vegyünk példának egy országot, ahol évről évre nem változik a megtermelt GDP mennyisége. A tapasztalat szerint még az ilyen országokban is egyre nagyobb vagyon összpontosul a leggazdagabb 5% kezében. Ez persze csak úgy lehetséges, ha közben tömegek szegényednek el. Viszont a legtöbb kapitalista országban demokrácia működik, tehát csóringerkém is választ. A szavazata pont annyit ér, mint Bill Gates-é az USA-ban: egy egységet. Minthogy a milliárdos elit nem engedheti meg magának, hogy olyan hatalom alakuljon ki, amelyik nem az ő érdekeit szolgálja, ezért - a médiamanipulációkon és az üveghegyeken túl - csórikám életszínvonalára is ügyelnie kell. Ha ezt nem teszi, vagy betosz egy globálválság, hát azonnal megerősödnek az antikapitalista szélső bal-, illetve szélsőjobboldali mozgalmak.
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: politika, gondolom Címkék: kapitalizmus, multi, szolidaritás
2010. febr. 25. 0:00 Írta: malacz69 Beszólás:
51 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Bokrossal kell mindig konzultálni, csak nem szabad egyedül odaengedni a műtőasztalhoz. Bokros Lajos politikai könnyűsúlyú dilettáns, aki a politikai térben és időben képtelen elhelyezni magát. Teljes jó szándékkal működik együtt elfogadhatatlan emberekkel, megy bele képtelen politikai manőverekbe. (Lengyel László, 2010. feb. 1.) Kedves Bajusz, kedvem lenne megkérdezni, hogyan érzed magad az MDF élén, és úgy egyáltalán hogy a csudába kerülsz te ebbe a fantompártba, mert szerintem ez éppolyan rejtélyesen abszurd, mint a nyári Coca kólás palack címkéjén a napszemüveges nap.
(Itt most hagynék egy kis időt a feldolgozásra... ... ...) Azt is kedvem volna megkérdezni, mit gondolsz arról, hogy Somogyi barátod cége jó pénzért tanácsokat ad az NBH-nak, s ezzel azonos időben az MDF-nek, majd hipp-hopp, CD-lemezt lobogtat Dávid Ibolya, aztán a többit te is vágod, úgy hiszem...
De nem kérdem. Most más dolgok miatt tapadtam a billentyűkhöz. Na figyelj, Bajusz, megmondom én, mi a baj veled, mitől vagy te egy szimpla pókerjátékos, egy blöffölő kutyakomédiás, aki nem tesz mást, mint politikai macsóságok sokaságát hirdeti meg a vérgőzős exSZDSZ-es bázisnak, ennek az árván maradt szadista szekciónak. Ha beijed a társadalom a svéd-modelltől, te azonnal lecsapsz rá; ha leszavazzák a tandíjat, te meghirdeted a bevezetését. Fasza. Jó fej vagy... ..nekik, ennek a hozzávetőleg 5-7%-nak. Más kérdés, hogy nagyjából egy éven belül úgy buknál bele a kormányzásba, mint Torgyán doktor a matekérettségibe. Emlékszel, Bajusz, amikor a Medián 9 pontos népszerűségi indexet mért neked? A mai napig rekord. Még Kóka Jani sem tudott abba a feneketlen mélységbe jutni. Pedig mindent tőle telhetőt megtett, ezt te is tudod. Pumázott, békázott, de csak nem jutott 15 pont alá. Érzed-e? Persze, nem bírom nem észrevenni, sokat higgadtál azóta, de a dal a régi, s az eszed is. És az nem sok van a társadalompolitikához, valljuk be. Kilépsz a számok birodalmából, és csodálkozol, hogy ami papíron gyönyörűen működött, annak a töredékét sem vagy képes átvinni az életbe. Számológéped nyers rációját nem igazolná vissza a nagy magyar rögvalóság.
Kategóriák: politika, beszólok Címkék: Bokros, mdf, program
Beszólás:
51 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Bokrossal kell mindig konzultálni, csak nem szabad egyedül odaengedni a műtőasztalhoz. Bokros Lajos politikai könnyűsúlyú dilettáns, aki a politikai térben és időben képtelen elhelyezni magát. Teljes jó szándékkal működik együtt elfogadhatatlan emberekkel, megy bele képtelen politikai manőverekbe. (Lengyel László, 2010. feb. 1.) Kedves Bajusz, kedvem lenne megkérdezni, hogyan érzed magad az MDF élén, és úgy egyáltalán hogy a csudába kerülsz te ebbe a fantompártba, mert szerintem ez éppolyan rejtélyesen abszurd, mint a nyári Coca kólás palack címkéjén a napszemüveges nap.
(Itt most hagynék egy kis időt a feldolgozásra... ... ...) Azt is kedvem volna megkérdezni, mit gondolsz arról, hogy Somogyi barátod cége jó pénzért tanácsokat ad az NBH-nak, s ezzel azonos időben az MDF-nek, majd hipp-hopp, CD-lemezt lobogtat Dávid Ibolya, aztán a többit te is vágod, úgy hiszem...
De nem kérdem. Most más dolgok miatt tapadtam a billentyűkhöz. Na figyelj, Bajusz, megmondom én, mi a baj veled, mitől vagy te egy szimpla pókerjátékos, egy blöffölő kutyakomédiás, aki nem tesz mást, mint politikai macsóságok sokaságát hirdeti meg a vérgőzős exSZDSZ-es bázisnak, ennek az árván maradt szadista szekciónak. Ha beijed a társadalom a svéd-modelltől, te azonnal lecsapsz rá; ha leszavazzák a tandíjat, te meghirdeted a bevezetését. Fasza. Jó fej vagy... ..nekik, ennek a hozzávetőleg 5-7%-nak. Más kérdés, hogy nagyjából egy éven belül úgy buknál bele a kormányzásba, mint Torgyán doktor a matekérettségibe. Emlékszel, Bajusz, amikor a Medián 9 pontos népszerűségi indexet mért neked? A mai napig rekord. Még Kóka Jani sem tudott abba a feneketlen mélységbe jutni. Pedig mindent tőle telhetőt megtett, ezt te is tudod. Pumázott, békázott, de csak nem jutott 15 pont alá. Érzed-e? Persze, nem bírom nem észrevenni, sokat higgadtál azóta, de a dal a régi, s az eszed is. És az nem sok van a társadalompolitikához, valljuk be. Kilépsz a számok birodalmából, és csodálkozol, hogy ami papíron gyönyörűen működött, annak a töredékét sem vagy képes átvinni az életbe. Számológéped nyers rációját nem igazolná vissza a nagy magyar rögvalóság.
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: politika, beszólok Címkék: Bokros, mdf, program
2010. jan. 13. 20:00 Írta: malacz69 Beszólás:
20 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
„Ha a sztrájk változtatna valamin, már rég betiltották volna.” No, azért ennyire ne legyünk pesszimisták a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmányával, a sztrájkjoggal. Nyilvánvaló, hogy egy ember mindig kihasználható, megalázható, de közösségbe tömörülve, csoportos erővel föllépve képesek lehetnek gátat szabni a gátlástalanságnak. Tehát a sztrájkjog fontos vívmány, semmiképpen sem kinyírásra érett f...kodás (ahogy egyesek állítják), viszont az alkalmazásakor rendre súlyos anomáliák bukkannak fel kis hazánkban. Ezek elsősorban a hitelességet érintik, de erről majd később. Tulajdonképpen már ott érthetetlen dolog, hogy miért csak az állami (nagy)vállalatoknál és szolgáltatóknál hallunk jelentős sztrájkokról, miközben a Tesco, a Suzuki, a McDonald's, vagy éppenséggel a Hankook jóval pimaszabbul tiporja el a munkavállalók jogait, gátlástalanabbul használja ki alacsony béreivel a rászorultakat, mégsem ver a képükbe valami szakszis góré, hogy "kabbe Multi, torkozni fogsz, ha sokat okoskodol, és úgy szétsztrájkolom a hasznodat, ha nem fizetsz, hogy belegebedsz".
Bezzeg a Lajtától nyugatra simán hallani lázongó autógyári melósokról, vagy más munkabeszüntető nagyipari bérmunkásokról. Na jó, nem igaz ám, hogy nem vágom, miért kussol a versenyszféra bérmelósa. Nagyjából értem, miért nincs túl nagy mozgolódás a magánszférában: én sem kockáztatnám a munkahelyemet havi pár ezer forintért, miközben öten várnak arra, hogy elfoglalják a még ki sem hűlt helyem. Fegyelmezetten végrehajtott minőségi munka és kussolás, ez a biztos állás titka a karvaly tőke vérszívó birodalmában. A cégnek mindig jobb ügyvédje van, mint Kovács Átlag Bélának a szalag mellett. Ám az állam más. Ő jóságos amerikai nagybácsiként havonta milliót, vagy millióhoz közelítő összeget fizet a szakszervezeti vezetőknek azért, hogy - veszteséges ide, válság oda - a dolgozók (és a maguk) összes jussát megtartsák, vagy akár még növeljék is a bérüket. Így van ezzel a két leggyakrabban szereplő médiaszakszi is, Nemes Gábor (BKV) és Gaskó István (MÁV).
Kategóriák: gondolom, közélet Címkék: BKV, kamu, MÁV, politika
Beszólás:
20 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
„Ha a sztrájk változtatna valamin, már rég betiltották volna.” No, azért ennyire ne legyünk pesszimisták a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmányával, a sztrájkjoggal. Nyilvánvaló, hogy egy ember mindig kihasználható, megalázható, de közösségbe tömörülve, csoportos erővel föllépve képesek lehetnek gátat szabni a gátlástalanságnak. Tehát a sztrájkjog fontos vívmány, semmiképpen sem kinyírásra érett f...kodás (ahogy egyesek állítják), viszont az alkalmazásakor rendre súlyos anomáliák bukkannak fel kis hazánkban. Ezek elsősorban a hitelességet érintik, de erről majd később. Tulajdonképpen már ott érthetetlen dolog, hogy miért csak az állami (nagy)vállalatoknál és szolgáltatóknál hallunk jelentős sztrájkokról, miközben a Tesco, a Suzuki, a McDonald's, vagy éppenséggel a Hankook jóval pimaszabbul tiporja el a munkavállalók jogait, gátlástalanabbul használja ki alacsony béreivel a rászorultakat, mégsem ver a képükbe valami szakszis góré, hogy "kabbe Multi, torkozni fogsz, ha sokat okoskodol, és úgy szétsztrájkolom a hasznodat, ha nem fizetsz, hogy belegebedsz".
Bezzeg a Lajtától nyugatra simán hallani lázongó autógyári melósokról, vagy más munkabeszüntető nagyipari bérmunkásokról. Na jó, nem igaz ám, hogy nem vágom, miért kussol a versenyszféra bérmelósa. Nagyjából értem, miért nincs túl nagy mozgolódás a magánszférában: én sem kockáztatnám a munkahelyemet havi pár ezer forintért, miközben öten várnak arra, hogy elfoglalják a még ki sem hűlt helyem. Fegyelmezetten végrehajtott minőségi munka és kussolás, ez a biztos állás titka a karvaly tőke vérszívó birodalmában. A cégnek mindig jobb ügyvédje van, mint Kovács Átlag Bélának a szalag mellett. Ám az állam más. Ő jóságos amerikai nagybácsiként havonta milliót, vagy millióhoz közelítő összeget fizet a szakszervezeti vezetőknek azért, hogy - veszteséges ide, válság oda - a dolgozók (és a maguk) összes jussát megtartsák, vagy akár még növeljék is a bérüket. Így van ezzel a két leggyakrabban szereplő médiaszakszi is, Nemes Gábor (BKV) és Gaskó István (MÁV).
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: gondolom, közélet Címkék: BKV, kamu, MÁV, politika
2009. dec. 24. 13:12 Írta: malacz69 Beszólás:
6 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Őszintén szólva nemigazán ismerem az alábbi versrészlet szerzőjének munkásságát, de tudom, eléggé megosztja az irodalmi életet...
Mégis, amikor keresgéltem valami tartalmasabb, de talán mégsem annyira elcsépelt versfélét a világháló végtelen választékában, úgy találtam (nem kis meglepetésemre), hogy az övé érint meg aktuálisan - ezen a Szent Születésnapon - legjobban.
Karácsonyi versek II. (részlet)
Olyan jó néha angyalt lesni,
S angyalt lesve, a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni!
Ünneplőben elébe menni,
Mesék tavában megferedni,
s mesék tavában mélyen, mélyen
Ezt a világot elfeledni! Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
(Wass Albert, 1946)
Kategóriák: lélek Címkék: Karácsony
Beszólás:
6 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Őszintén szólva nemigazán ismerem az alábbi versrészlet szerzőjének munkásságát, de tudom, eléggé megosztja az irodalmi életet...
Mégis, amikor keresgéltem valami tartalmasabb, de talán mégsem annyira elcsépelt versfélét a világháló végtelen választékában, úgy találtam (nem kis meglepetésemre), hogy az övé érint meg aktuálisan - ezen a Szent Születésnapon - legjobban.
S angyalt lesve, a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni!
Ünneplőben elébe menni,
Mesék tavában megferedni,
s mesék tavában mélyen, mélyen
Ezt a világot elfeledni! Mert rút a világ, fekete.
Vak gyűlölettől fekete.
Vak, mint az emberek szeme:
az égig sem látnak vele.
Pedig az égből lefele
porzik már Isten szekere!
(Wass Albert, 1946)
Kategóriák: lélek Címkék: Karácsony
2009. dec. 21. 21:56 Írta: malacz69 Beszólás:
24 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Volt egy párt, amelyet ma már 0%-on mér a Századvég, és amely párt mindig kardot ragadott, ha valamelyik keresztény egyház a legkisebb mértékben is állást merészelt foglalni politikai kérdésekben. Ez párt az SzDSz nevű képződmény. Ők azok, akik mégis szorosan kötődtek két egyházhoz is. Ám abban a pillanatban, amint egy Retkes nevű ember került a párt élére, és „nemzeti liberalizmus”-t makogott az ő minőségi retorikára alkalmatlan szájával, kihátrált mögüle a pártelit „tudjukmelyik” szárnya.
Ez így demokratikus szerintük:
amelyik pártot nem mi vezetjük, az nem a mi pártunk. De sokáig nem hagyták párt nélkül abeszopatott beszoktatott bázist. Somogyi Zoltán (identitását ne firtassuk!) beindította egy állítólag jobboldali, állítólag konzervatív párt elfoglalását. Tanácsa alapján lett az MDF első embere, ma már miniszterelnök-jelöltje Bokros Lajos...
A Horn-kormány egykori pénzügyminisztere egyáltalán nem nevezhető nemzeti politikusnak, annak egyetlen jelét sem adta eleddig. Baloldali múltja és pénzügypolitikája alapján „internacionalista globalista liberális” jelzővel illethetnénk leginkább.
És nemrég elérkezett a nagy nap. Hazánkba érkezett az az ember, aki először használta a „holokauszt” szót a mai értelmében. Ő Elie Wiesel, a 81 éves, Nobel-békedíjas (1986) holokauszt szakértő, aki szentül vallja:
minden kultúra halandó, kivéve a zsidókét. Miután Feldmayer Péter, a Mazsihisz elnöke meghitt szavakkal köszöntötte őt a Hit Gyülekezete csarnokának tízezres közönség előtt, elmondta beszédét. Bárki utánanézhet tartalmának, ehelyütt nem kívánom részletezni, mert a végkicsengés úgyis evidens módon egyértelmű: erősödnek a nácik Magyarországon, és „a megoldás a ti kezeitekben van", hogy ez ne így legyen.
Erős, személyes antifa ellenállásra biztatott, és ebben a harcban a Hit Gyülekezetét a zsidóság szövetségesének nevezte.
Kategóriák: politika Címkék: Bokros, Jobbik, mdf, Vona
Beszólás:
24 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
Volt egy párt, amelyet ma már 0%-on mér a Századvég, és amely párt mindig kardot ragadott, ha valamelyik keresztény egyház a legkisebb mértékben is állást merészelt foglalni politikai kérdésekben. Ez párt az SzDSz nevű képződmény. Ők azok, akik mégis szorosan kötődtek két egyházhoz is. Ám abban a pillanatban, amint egy Retkes nevű ember került a párt élére, és „nemzeti liberalizmus”-t makogott az ő minőségi retorikára alkalmatlan szájával, kihátrált mögüle a pártelit „tudjukmelyik” szárnya.
Ez így demokratikus szerintük:
amelyik pártot nem mi vezetjük, az nem a mi pártunk. De sokáig nem hagyták párt nélkül a
A Horn-kormány egykori pénzügyminisztere egyáltalán nem nevezhető nemzeti politikusnak, annak egyetlen jelét sem adta eleddig. Baloldali múltja és pénzügypolitikája alapján „
minden kultúra halandó, kivéve a zsidókét. Miután Feldmayer Péter, a Mazsihisz elnöke meghitt szavakkal köszöntötte őt a Hit Gyülekezete csarnokának tízezres közönség előtt, elmondta beszédét. Bárki utánanézhet tartalmának, ehelyütt nem kívánom részletezni, mert a végkicsengés úgyis evidens módon egyértelmű: erősödnek a nácik Magyarországon, és „a megoldás a ti kezeitekben van", hogy ez ne így legyen.
Erős, személyes antifa ellenállásra biztatott, és ebben a harcban a Hit Gyülekezetét a zsidóság szövetségesének nevezte.
Ennyi a poszt? Na gyerünk, mutasd a többit! >>>
Kategóriák: politika Címkék: Bokros, Jobbik, mdf, Vona
2009. dec. 2. 15:35 Írta: malacz69 Beszólás:
30 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
avagy madarat tolláról, pártot miniszterelnök-jelöltjéről... No, kérem szépen, megtalálták a megfelelő embert a megfelelő helyre: Mesterházy Attila lett az MSZP miniszterelnök-jelölt jelöltje. Ezzel el is dőlt, hogy ki lesz a két főszereplője a jövő tavaszi kampánynak: Bokros Lajos és Orbán Viktor. Igen, a vérszívó-népnyúzó rozmár és a felcsúti Maradona. Ugyanis azonkívül, hogy Mesterházyval egységet lehet teremteni a maszopban lévő - Szilitől gyurcsányig terjedő - különböző irányzatok között, másra nem igazán alkalmas a pasas. Miniszterelnöknek semmiképp (copy right by Medgyessy). De már az a vicces szlogen, miszerint "egy mindenkiért, mindenki egyért" is rögtön az első pillanatban megingott, amint dartagnantalanította magát a frakcióvezető ifiúr egy éles borotva kéjes csusszanásai által.
Szóval Bokros, ő lesz az új balliberális istenkirály, őt imádja mostantól mind a volt szadista voksoló. Igen, ő az az ember, aki szdsz-esíteni hivatott azt az MDF-et, amelynek egyetlen esélye a parlamenti bejutásra a komolyan vehető párt nélkül maradt "liberális" szavazók elcsábítása. Az élősködőnek mindig kell egy gazdaállat, aminek a vérét szívhatja. Az MSZP nevű gazdaállat immár döglődik, neki kisebb baja is nagyobb annál, minthogy egy Kunczét, vagy még inkább egy Kókát a listájára engedjen. Még csak az kéne! A jól ismert szike helyett karddal rontanának Lendvai arcának.
Mindenki jól jár: [...]
Beszólás:
30 hsz
A Freeblog főoldalára vele!
avagy madarat tolláról, pártot miniszterelnök-jelöltjéről... No, kérem szépen, megtalálták a megfelelő embert a megfelelő helyre: Mesterházy Attila lett az MSZP miniszterelnök-jelölt jelöltje. Ezzel el is dőlt, hogy ki lesz a két főszereplője a jövő tavaszi kampánynak: Bokros Lajos és Orbán Viktor. Igen, a vérszívó-népnyúzó rozmár és a felcsúti Maradona. Ugyanis azonkívül, hogy Mesterházyval egységet lehet teremteni a maszopban lévő - Szilitől gyurcsányig terjedő - különböző irányzatok között, másra nem igazán alkalmas a pasas. Miniszterelnöknek semmiképp (copy right by Medgyessy). De már az a vicces szlogen, miszerint "egy mindenkiért, mindenki egyért" is rögtön az első pillanatban megingott, amint dartagnantalanította magát a frakcióvezető ifiúr egy éles borotva kéjes csusszanásai által.
Szóval Bokros, ő lesz az új balliberális istenkirály, őt imádja mostantól mind a volt szadista voksoló. Igen, ő az az ember, aki szdsz-esíteni hivatott azt az MDF-et, amelynek egyetlen esélye a parlamenti bejutásra a komolyan vehető párt nélkül maradt "liberális" szavazók elcsábítása. Az élősködőnek mindig kell egy gazdaállat, aminek a vérét szívhatja. Az MSZP nevű gazdaállat immár döglődik, neki kisebb baja is nagyobb annál, minthogy egy Kunczét, vagy még inkább egy Kókát a listájára engedjen. Még csak az kéne! A jól ismert szike helyett karddal rontanának Lendvai arcának.
Mindenki jól jár: [...]